HTML

Opteamus a blog

Kathryn és Greg! blogol a szoftverről, amit csinálnak. Neked.

Feedek

Gondolkodni vagy nem gondolkodni?

2009.02.17. 16:42 Greg!

Webes ergonómiáról morfondírozik Konrád, és én is éppen ezt teszem annak kapcsán, hogy icipici ráncfelvarrást csináltam a www.opteamus.com oldalunkon. Ő azon tépelődik, hogy az elitista "kockafejű" olvasóknak kedvezzünk-e a precízen strukturált menükkel, vagy az egyszeri "lusta" felhasználóknak, akik nem szeretnek kattintgatni.

 

Nekem ez ügyben Pónya Judit, és az általa lektorált Steve Krug könyv, a "Ne törd a fejem" változtatta meg kissé a tervezői gondolkodásmódomat. A lényege, hogy az olvasók nem a teljes weboldallal mint struktúrált egésszel fognak találkozni, hanem indulásképpen egyetlen oldalával, amit az egész ismerete nélkül, ösztönösen fognak értelmezni, elolvasni, és bebarangolni (vagy még nagyobb eséllyel olvasatlanul otthagyni). A szerző valahogy úgy fogalmazza meg a lényeget, hogy a felhasználónak első látásra, fejtörés nélkül kell értenie mindent. Ehhez az úthoz a minimális szöveg, a klasszikus tipográfia és a napnál is egyértelműbb tartalom vezet, így ebben az irányban kezdtem el én is lecsiszolni az Opteamus-ról szóló főképernyőt. Három hasáb helyett kettőre szűkítettem, megfeleztem a szövegeket, az oldalsó menüt a szövegbe integráltam, és a lényeget néhány kattintással közelebbre helyeztem a távolabbi oldalakról. Ahogy viszont a dolog végére értem, és a minden sallangtól mentes képernyőre ránéztem, furcsa érzésem támadt. A végeredmény olyan katonásan rendezett, olyan kilúgozottan steril lett, amire egészen egyszerűen nem volt kedvem ránézni sem. Műszaki rajznak tökéletes lett volna amit csináltam, de olvasnivalónak pocsék volt. A letisztul szimmetrikus végeredményt kénytelen voltam kicsit tudatosan elrongálni, hogy életszerűbb legyen. Valahogy úgy, ahogy Éjfél Kapitány elmélete szól a Tökéletességről, úgy jutottam arra, hogy kell némi egészséges zavar a rendszerbe, kell hogy legyen valami jelképes akadály, amit kedve támad az olvasónak leküzdeni, valami apróság, amiről dönthet, hogy rányom-e vagy sem, valami easy fokozatú puzzle, amit kedve támad megfejteni, de olyan, amit minden általános iskolás meg tud fejteni. Legyenek hát képecskék, legyenek hát linkek valami "plusz" ígéretével, legyen valamivel több minden a képernyőn, mint ami feltétlenül szükséges. Valahogy így hoztam meg a magam kompromisszumos döntését a primitív "kutyanyelves" és a szofisztikáltan strukturált iskolák között.

A denormalizálás végeredménye nem kis meglepetésemre egy klasszikus újság átlagos oldalával mutat hasonlóságot - azaz sikerült megint feltalálnom a spanyolviaszt. Úgy nézem, mindez már ki van találva: egyszerűen azzal jutunk a legmesszebbre, ha tanulunk némi klasszikus tipográfiát, tördelést, majd annak alapszabályait és szellemét meg nem sértve egészítjük ki azt az online média eszközeivel :)

2 komment

Címkék: crm webdesign felhasználói felület tervezési szempontok sales

A bejegyzés trackback címe:

https://opteamus.blog.hu/api/trackback/id/tr76948828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Konrad · http://onlinemarketing.blog.hu 2009.02.17. 17:43:09

Szia, én azért nem nevezném kockafejűnek azokat, akik a menüt szeretik :)
A klasszikus tipográfia nagyon jó dolog, én is tanultam, de a web sok tekintetben más. Vagyis meg is kell tanulni adaptálni.
Egy példa: míg a klasszikus újság címlap egyik legértékesebb helye a bal felső sarok, addig a weboldalon ez máris nem igaz.

Greg! · http://opteamus.blog.hu 2009.02.17. 21:42:52

A kockafejú titulus afféle túlzás, minthogy Judit épp ma figyelmeztetett, hogy az a kevés szöveg is amit meghagytam - tele van felkiáltójelekkel :)) Köszi & jó munka!